Az ékszerek története

Egyes vélemények szerint, az ember belső értékeit a külseje határozza meg. A külső megtestesítője belsőnknek. Úgy a férfiak, mint a nők sokat foglalkoznak külsejükkel napjainkban. Nem volt ez másképp régen sem.
Az ékszerek mindig fontos szerepet játszottak az emberek életében. Már az őskorban is tudta az ősember, hogy mi az a „szép”, mivel tudja külsejét feltűnőbbé tenni. Az ékszerek viseléséről már az ókori Egyiptom feltárásain találtak nyomokat. Krisztus előtt kb. 3000 évvel már az ékszerviselés elterjedt dolognak számított.
Az ékszerek készítéséhez mindig különböző anyagokat használtak. Az ókorban az ősember az ékszereit általában a levadászott állatok csontjaiból készítette el. Ezek lehettek fülbevalók, karkötők nyakláncok. A nyakláncokon általában felfűzött fogak voltak, ami számukra totemként szerepelt. (megvédte őket a gonosz szellemektől).
Később, az ókorban az ékszerek alapanyaga az arany lett. Erről régészeti leletek tanúskodnak. Az arany használata több okkal is volt indokolt. Megmunkálása viszonylag könnyű volt és tartósan ragyogott nagyon sokáig. Nagyon sok régészeti lelettel gazdagította a múzeumokat az Egyiptomi ásatásokon feltárt ékszerkészletek. Itt megtalálható volt karkötő, nyaklánc, diadém, különböző fejdíszek, stb.
Az ékszerek napjainkban és régebbi időkben is a ruházat kiegészítői voltak, előnyösebb külsőt varázsoltak vele. Nagyon sok feltételezés szolgál alapul annak, hogy melyek voltak a legelső ékszerek a földön, s miből készültek. Erről a későbbiekben részletesebben szó lesz.
Egyesek szerint az ékszerek napjainkban is védelmet nyújtanak, magabiztosabbak vagyunk viselésük alatt. Ilyen ékszerek általában a hegyikristályból és ametisztből készült ékszerek.
Amint már említettük az ékszerek története egészen az ókorig nyúlik vissza, sőt annál is korábbra. Az ókorban már mindenki előszeretettel viselte az ékszereket a ruházat kiegészítőjeként. Nagyon népszerűek voltak már akkor is a fülbevalók, nyakláncok és gyűrűk, továbbá a különböző méretű és formájú fejdíszek. Pl. az ékszerek görögöknél való megjelenése a kereskedelemnek volt köszönhető. Ugyanúgy más ókori országokba is a kereskedelem útján jutottak el az új ékszerek, nyakláncok, stb.
Minden ókori népnek meg volt a saját motívuma, amelyet általában az ékszerkészítés során figyelembe vettek. Pl. a görögök gyakran használt motívumai közzé tartozott a különböző állatfigurák használata. Eleinte az ékszereket fizetőeszközként használták a kereskedelmi viszonyok kialakulása során. Később a drágakövekkel díszített ékszereket már csak díszítésre és viselésre használták. Az akkori időkben is több alapanyagot használtak az ékszerek elkészítéséhez. Közkedveltek voltak a kagylóból és természetesen a drágakövekből készült ékszerek is. De nagyon elterjedt alapanyagnak számított az almandinnak nevezett gránát, amelyet állítólag a keleti népeknek köszönhetünk, s a kereskedelem során jutott be Európa térségébe.
Tehát már Krisztus születése előtt elterjedt volt az ékszer készítése és viselése. De mindenkinek meg volt szabva, hogy milyen ékszert viselhetett. A későbbiekben erről is szó lesz bővebben.
Az arany ékszerek a legközkedveltebb ékszerek közzé tartozott már abban az időben is. De nem mindenki viselhette azokat. Csak a legelőkelőbb rétegnek volt ez megengedett. Az alsóbb néprétegek csak olcsóbb alapanyagú ékszereket viselhettek. Így különböztették meg őket egymástól. Később az ékszerkészítés technikája még fejlettebb és pontosabb lett. A köveket jobban megcsiszolták azok kecsesebbek, fényesebbek és mutatósabbak lettek. A Bizánci nép már ilyen technikát alkalmazott. Megjelennek az új formák és motívumok. De tudjuk azt, hogy ez a kereszténység megjelenésének volt köszönhető. Továbbá annak hogy az 5. században megindult Európában a nagy népvándorlás. A keletről jövő hunok maguk előtt tolták végig Európában a gótokat, vandálokat. A keleti népek magukkal hozták saját kultúrájukat és hagyományaikat. Ennek következtében megjelennek az új keleti motívumok az ékszerkészítésben.

Ókori ékszer

Ez történt az ókorban. De lássuk, mi jellemezte a középkort az ékszerkészítéssel és viseléssel kapcsolatban!

A középkorra jellemző volt az arany ékszer. Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki. Nagy jelentőséggel bírt a gyűrűkészítés és viselés. A gyűrűkbe különböző drágaköveket raktak be díszítésként. Ekkor már megjelennek a különböző vallások, ezek mind külön motívumokat hoztak be az ékszerkésztésbe. Ahogy a későbbi századok során megjelennek az új stílusok (reneszánsz), úgy jelennek meg az új formájú és mintájú ékszerek.
Egyre gyakrabban alkalmazták a drágaköveket, gyémántokat. Már pontosabban megmunkálták őket, s meg is csiszolták.
Az ékszerek viselésének és elterjedésének aranykora mégis a 16. század. Ebben az időben már nagyon fejlett technikákkal készültek az ékszerek, az ékszerkészítés már mesterségének számított. Ebben az időszakban nagyon elterjedten alkalmazták a különböző drágaköveket, kitűzőket és persze a gyűrűket is.
A későbbi századok során, ahogy megjelent Európában a rokokó és a barokk kultúra, úgy csökkent a szerepe a zománcnak. Ekkora már teljes mértékben az ékszerkészítést a drágakövek határozták meg. Megindul a nagy földrajzi felfedezések kora. Egyre több aranyat és drágakövet hoznak be Európába a spanyolok és portugálok, majd később a franciák és angolok is. Ezeket Amerika vidékéről szerezték be. Az ékszereket nemcsak saját részre készítették az emberek. Nekünk is nagyon jól esik, ha valamilyen ékszert kapunk ajándékba. Nem volt ez másképp régen sem. Nagy előszeretettel ajándékoztak abban az időben is nyakláncokat, fülbevalókat és gyűrűket, főleg a szerelmesek egymásnak. De nemcsak a szerelmesek ajándékozhatták meg egymást. Egyes esetekben gyászajándékként is szerepelt az ékszer. Erre az időszakra jellemző volt az, hogy a melltű az első helyet foglalta el a közkedvelt ékszerek között.
Később a 19. századra még tovább fejlődik az ékszerkészítés. Erre az időszakra már az ékszerek luxuscikkeknek számítanak. Új technikákkal készülnek, egyre csinosabbak, kecsesebbek és sok drágakövet használnak fel hozzá. De már ebben az időben nem mindenki tehette meg azt, hogy ilyen ékszert viseljen. Csak a leggazdagabbak viselhettek arany ékszereket különböző kőberakásokkal, a szegényebbeknek erre már nem jutott.
De viszont az 1900-as évekre már a fejlődő technikának köszönhetően hamarabb és kevesebb időráfordítással lehette megoldani az ékszerkészítést. Így nem került annyiba, ha valaki meg akartra venni. Így, már aki szegényebbnek számított annak is volt rá lehetősége, hogy szebbé varázsolja ruházatát és külsejét pl. egy gyönyörű nyaklánccal vagy fülbevalóval.
A 21. századra már nagyon nagy választék van az ékszerek terén. Teljesen egyedi darabot is készítethetünk, ha fussa rá a pénzünk. Lehetőség van már ismert motívum felhasználására az ékszerkészítés során, kérhetünk ókori motívumokat vagy valamilyen keleti motívummal díszített ékszer elkészítését is.
De az emberek nemcsak drágakövekből készült ékszereket viseltek. Mindenkinek nem volt lehetősége arra, hogy megvásárolja az alapanyagot hozzá, vagy magát az ékszert. Ilyen esetekben a nyakláncokat pl. készíthették gyöngyből, ezüstből (olcsóbb volt, mint az arany) vagy bőrből. Nagyon nagy választék áll rendelkezésünkre a bizsuk terén is. Akármilyet készíthetünk, vagy készítethetünk magunknak. Megválaszthatjuk a méretét és formáját, alapanyagát és típusát is. A bizsuviselés története szintén az ókorig vezethető vissza.
Napjaink leggyakoribb alapanyaga az ezüst és az arany. Továbbá nagyon közkedvelt ékszereknek számítanak a bizsu gyémántból készült ékszerek. A drágakövekből készültek a legdrágábbak.
Az ékszerek minél több karátosak, annál drágábbak. A karát egy olyan mértékegység, amely azt mutatja meg, hogy az adott mennyiség milyen arányban tartalmazza az aranyat vagy ezüstöt.
Napjainkra közkedvelt ékszernek számít a fehéraranyból készült nyaklánc, gyűrű vagy fülbevaló.
Ha szeretjük az ékszereket, akkor vigyáznunk is kell rájuk. Megfelelő helyen kell őket tartani, s megfelelően tisztítani. A bizsu ékszereknél nagyon kell figyelnünk a tisztítás folyamtára. Ezek a nyakláncok és fülbevalók nagyon hamar lekopnak, ha nem megfelelő módon tisztítjuk őket.
A legjobb módszer a bizsu megtisztítására a szappanos víz. Fontos hogy az adott bizsut ne szappanozzuk be, csak a víz legyen szappanos. Ezek után nem kell várni, hogy magától megszáradjon, hanem egy nagyon puha törlőkendővel át kell törölni és megszárítani. Ha fürdünk, akkor sem kell a bizsu ékszereket magunkon hagyni, mivel a gyakran bevizezzük, az nagyon hamar elveszti a ragyogását. Fürdés és felöltözés után nyugodtan felvehetjük a bizsu ékszereket. Ha megfelelően ápoljuk őket, nagyon hálásak lesznek, s sokáig élvezhetjük ragyogásukat.
Ha véletlenül a bizsunk elszakad vagy megsérül, az ékszerüzletekben azt szívesen megjavítják. A legjobb hely a bizsu megőrzésére egy kis doboz, amit nyugodtan a fiókunkban elhelyezhetünk. A dobozban biztosan nem fog megsérülni. Így nem lesz piszkos, kevesebbet kell majd tisztítani. Ha sok bizsut tárolunk együtt, az sem jó, mivel egymást kikezdhetik, leverődhetnek vagy megkophatnak. Továbbá hűvös helyen kell tartani, nagy napfénynek nem szabad kitennünk. De a legjobb tanácsokat az ékszervásárlás során kell hogy kapjuk az eladótól.

Ókori ékszer

Ókori motívumok

Minden ékszernek meg vannak a sajátosságai. Különböző a készítési módjuk, más-más alakúak, sőt más motívumokat tartalmazhatnak. A halottakat régen általában ékszerekkel, s vagyontárgyaikkal együtt temették el.
Az ékszerek már nagyon régóta léteztek a Földön (erről a későbbiekben szó lesz), olyan régóta, szinte, mint az emberiség.
Régen az embereknek nem kellett a divat után menni. Sok esetben a túlzott ruhaviselet sem volt szükséges, mert az időjárás nem követelte ezt meg tőlük. Lehetséges, hogy pont ezért kezdték mással díszíteni testüket.
Az ékszerkészítés egy nagyon fontos mesterségnek számít. Elkészítése szaktudást követel, szépészeti jellegű. Ezt azért állíthatjuk, mert más célja nincs az ékszereknek, csak az, hogy szebbé tegyük velük a külsőnket. Az ékszerek megtervezése is egy sajátos művészeti ágazatnak tekinthető. Nagyon gyakran az ékszerkészítők az ókori népek motívumait használják fel az ékszerek megtervezése és kivitelezése során.
Az ékszerek alapján megállapítható, hogy egyes korokban úgymond mi volt a „trendi”, mivel minden korszakból maradtak fenn ékszerek. Amint már tudjuk, az ékszerek alapanyaga legtöbbször a nemesfém volt. Ezek voltak a legtartósabbak, ellenálltak az idő viszontagságainak. Ezeket különböző kövek és motívumok díszítették. A legkorábbi ilyen ékszerek az ókori kelet területeiről maradtak fenn.
A legelterjedtebb egyiptomi motívumokat a szimmetrikus alakzatok, a sokszínűség jellemezte. Sokszor használtak színes üvegeket a díszítéseknél. Az egyiptomi birodalom fennállásának idején az ékszerkészítési technikák és a felhasznált motívumok semmit sem változtak. Ugyanazokat az ékszereket viselték, de mindenkinek meg volt szabva, hogy milyet viselhet. Ekkor kezdték el használni az ékszerek díszítésére a skarabeuszokat.
(erről a későbbiekben lesz szó). De emellett más motívumokat is használtak. Legtöbbje a növény és állatvilágot ábrázolta a legtöbb ékszeren. Gyakran használtak még lótuszvirágokat, különböző kígyó és madármotívumokat az ékszereken. A leggyakrabban használt madármotívum a keselyűmadár volt. Továbbá elterjedten alkalmaztak különböző geometriai alakzatokat is és írásjegyeket is. Az egyiptomi ékszerek legtöbbje merev és nyakhoz igazodó volt.
De nemcsak az egyiptomi nép által maradtak fenn ékszerek. Más keleti népek is használtak motívumokat az ékszereik készítése során. De ezekből jóval kevesebb maradt ránk.
Az ókori Görögországban a férfiak nem viselhettek ékszereket. Görögországban a legtöbb ékszer a gyűrű, fülbevaló és melltű volt. Ezek sokszor olyan nagyok voltak, hogy nehézséget okozott a viselésük is.
A görög ékszereket általában állatfejek, levelek és gyümölcsök díszítették. A görög ékszerek valóságos remekműveknek voltak tekinthetőek az akkori időkben. A római ékszerek már nem tekinthetőek annyira sajátosnak. A római népre már nagy hatást gyakorolt abban az időben más keleti népek kultúrája. A keleti népek ékszereit a gazdag gyöngyberakások, borostyándíszek jellemezték. Később a népvándorlás ideje alatt nem igazán foglakoztak a pontos megmunkálással. Ebben az időben a gazdag aranyból készült ékszerek jelennek meg.
Nagyon sok ékszert használtak az akkori Bizánc területén is. Bizáncban kedveltek voltak a nagyon színes és drágakövekkel díszített ékszerek. Nagyon gyakran használták az ékszereket az emberek a ruhájuk kihangsúlyozására is. Ebben az időben már a keresztény motívumok is megjelennek az ékszerkészítés során. Elkezdik használni a keresztet motívumként. Leggyakrabban a nyakláncokon használták.
A későbbi időkben a motívumok már nem annyira használatosak, leggyakrabban már a gyémántot használják az ékszerkészítés során. A rokokó stílus megjelenésével használatba jönnek a kagyló és levéldíszes ékszerek.
A későbbi századok alatt már semmilyen új motívum nem jelenik meg. Ebben az időben már az ókori motívumok utánzásával próbálkoznak meg több-kevesebb sikerrel. Az 1800-as évek végén a növényi formák alkalmazásával próbálkoztak az ékszerkészítők.
A már használatban lévő motívumok a későbbi idők során sem szűntek meg, csak tökéletesítették őket. Ugyanúgy használták a gyémántot és drágaköveket az ékszerek készítése során. Próbáltak az ékszerkészítők a természetességre törekedni.
Magyarországon már 1000 után fejlődésnek indult az ékszerkészítés. Arany és ezüstékszereket is készítettek hazánkban. Már ebben az időben nagyon sok ékszerkészítő műhely volt.
Magyarországon is elterjedt volt a nyaklánc. Virágmotívumokkal, drágakövekkel díszítették azokat. A nyakláncok lehettek hosszúak és egészen a nyakra feszülők is. A magyar ékszerkészítés legjobbjainak tartották ezeket az ékszereket. A legtöbb ilyen nyakláncot Erdélyben készítették. A források alapján ezen ékszerek legtöbbje mitológiai lényeket, virágokat vagy szenteket tartalmazott. A nemesek ékszereit drágakövek is díszítették. Megjelennek Magyarországon is a melltűk. Legtöbbje emberi vagy állati motívumokat tartalmazott. A melltűket nagyon gyakran a haj feltűzésére is használták.
De készültek kizárólag hajba való díszek is. Ez volt a párta. Ennek a tartóját ezüstből készítették, majd a díszeket rá aranyból verték ki.
Természetesen nem hagyhatjuk ki az ékszerek soraiból a koronákat sem. A koronákat gyöngyökkel és rózsákkal, gyémántokkal díszítették. Ismert volt Magyarországon olyan korona is, amely több mint ezer gyöngyszemet tartalmazott.
Magyarországon a férfiak nem igazán viseltek ékszereket. A fülbevalókat nagyon szívesen viselték a hölgyek. A legtöbb fülbevaló Magyarországon is aranyból és gyémántból készült. Hordtak gyöngyöket is a hajukban a nők. Ezeket felfűzték egyforma gyöngyökből és ruhájuk vagy hajuk díszítésére használták. Nagy népszerűségnek örvendett az ékszerek körében a karperec. A karpereceket szintén gyöngyből fűzték, s minden esetben mind a két kezükön egyformát viseltek a hölgyek.
Ennek valamilyen mágikus erőt tulajdonítottak, hittek abban, hogy a karperec megvédi őket a rossz erőktől.
Már ebben az időben is dominált a gyűrűviselet. Általában a gyűrűt a bal kézen hordták, a negyedik ujjon. (erre is volt magyarázat, a későbbiekben lesz szó róla). A jegyűrűket is használták már. A gyűrűnek itt is gyógyító hatást tulajdonítottak. Ismertek voltak a drágakő berakásos gyűrűk. Az előkelőbb rétegek viselete közzé tartozott. Továbbá hordtak már pecsétgyűrűket is, de ezt is csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak.

A skarabeusz

Az ókorban minden népnek meg voltak a saját motívumai, amelyeket a leggyakrabban használtak az ékszerek készítése során.

Most nézzük meg azt, melyek voltak a leggyakoribb motívumok az ókorban!

Az ókori Egyiptomban a legközkedveltebb motívumnak számított a skarabeusz.
Ennek több oka is volt. A skarabeusz bogarak az ókori egyiptomiak szerint mindenki számára szerencsét hoztak, sőt úgy tartották, hogy istentől származnak. Nagyon tisztelték az állatokat Egyiptomban, főleg ezt a bogarat. Nagyon szerették a skarabeuszról megformálni az ékszereket, főleg a nyakláncokat. Úgy tartották, hogy viselése szerencsét hoz. De a hiedelem szerint, egy igazi bogarat kell a nyakban hordani. Az megvéd a gonosz szellemektől.
Az ásatásokból és kutatásokból kiderült, hogy ezeket, a bogarakat régen szenteknek tartották, rituálékon szentelték fel őket. Ennek meg volt a pontos dátuma és ideje. Úgy vélték, hogy a bogár ekkor szerencsehozó és mumifikálták a bogarat. A mumifikálás után egy smaragdba helyezték be. De ezeket megelőzően a követ is szertartás során úgymond ”szerencséssé„ tették, csak azután helyezték bele a bogarat.
Az egyiptomiak véleménye szerint, ha ilyen ékszert viselünk majd egész életünkben szerencsések leszünk.

Skarabeusz ékszer

A szem, mint motívum

Az ókori népek a szemnek nagyon nagy bölcsességet tulajdonítottak. Ez abból kifolyólag lehette, hogy szerintük Isten mindent és mindenkit lát anélkül, hogy lenne szeme. Az egyiptomiaknál szintén nagy jelentősége volt a szemnek. Mind a jobb és mind a bal szemnek meg volt a maga tulajdonsága. Szerintük a jobb szem a Napot szimbolizálja, a bal szem pedig a Holdat jelképezi. Nagyon sok nyaklánc ábrázolt szemet az ókori népeknél. Ennek pedig az előbb felsoroltak lehettek az okozói. De nemcsak az egyiptomiak használtak szemet ábrázoló ékszereket. Ugyanúgy fellelhetőek voltak a perzsáknál, a görögöknél, az indiaiaknál.

A világ legkorábbi ékszere

Azt már tudjuk, hogy az ékszerek története az ókorig, sőt ha azt vesszük egészen az őskorig vezethető vissza. De biztosan mindenki kíváncsi arra, hogy mi tekinthető a világon a legkorábbi ékszernek?
A legrégebbi ékszernek a régészek egy kagylóból készült nyakláncot tekintettek. Ezt a nyakláncot több mint 80 ezer évesnek hitték ez idáig.
Egyes vélemények szerint viszont már sokkal korábban használtak ékszereket az ősemberek. Sok erre utaló nyomot találtak egy mészkőbarlang mélyén. Ezeket, a kagylókat úgy használták fel, hogy kifúrták majd okkerrel vörösre festették és felfűzték. A kagylók gyöngyszemeit is ilyen célokra használták fel. Nagyon sok erre utaló nyomot találtak a régészek Marokkó közelében. A régészek véleménye szerint az ősember már ekkor magas szintű kultúrával rendelkezett. Ezt bizonyítja a gyöngyfüzér. De a világ nagyon sok pontján találtak hasonló leleteket a kutatók. Hasonló gyöngyfüzérekre bukkantak Afrika vidékén is. Az itt található füzérek több mint 70 ezer évesnek tekinthetőek.
Tehát a leírtak alapján megállapíthatjuk azt, hogy az emberek elődei számára is fontos volt a „szép” kihangsúlyozása.
A kutatók szerint viszont Európában sokkal később jelent meg a szimbólumok, ékszerek használata, mint a világ más területein. Ezt ásatásokból tudták megállapítani. A feltárt temetők sírjai között csak azokban találtak okkerrel színezett nyakláncokat, kagylófüzéreket, amelyekben gyereket voltak eltemetve. Tehát ennek alapján tudhatjuk azt ,hogy Európa térségében csak kb. 40 ezer évvel ezelőtt terjedt el az ékszerhasználat, míg Ázsia, Afrika területein már régen használtak ékszereket.

Hogy mi lehetet ennek az oka?

Azt senki sem tudja. Valószínűleg az, hogy Afrika és Ázsia „az emberek bölcsőjeként” ismert. Az innen elvándorolt emberek valószínűleg azzal foglalkoztak, hogy hol telepedjenek le, nem pedig az ékszerkészítéssel. Majd amikor betelepítették Európa térségét akkor már ők is elkezdték az ékszerek készítését.
Tehát már abban az időben is elterjedten alkalmazták az ékszerkésztést.
A több mint 80 ezer éves kagylónyaklánc a világ legelső ékszerének számít. A tudósok a későbbi ásatások során hasonló leleteket találtak más Afrikai lelőhelyeken, sőt Ázsia területein is. Egyes tudósok szerint lehetséges, hogy még korábbi leletekre fognak majd bukkanni. Mások viszont cáfolják ezeket, az adatokat. Egy dolog biztos. Elődeink sokkal hamarabb tudtak ilyen tárgyakat készíteni, mint ahogy mi azt gondoljuk. S ez egy nagy előrelépés volt a kulturális fejlődés területén.

Közkedvelt ékszerek

Már esett szó arról, hogy honnan is származhatnak az ékszerek, amelyeket viselünk, már arról is beszéltünk, hogy milyen csoportba sorolhatjuk őket. Tudjuk azt is, hogy milyen ékszer tekinthető a világ legkorábbi ékszerének. De még arról nem esett szó, hogy melyek a leggyakrabban viselt ékszerek.
Az ékszerekkel ki tudjuk öltözetünket hangsúlyozni, szebb lesz külsőnk, kiemelhetjük egyes testrészeinket. Vagy akár el is rejthetjük vele azokat. Minden alkalomnak meg van a megfelelő ékszere. Külön csoportba tartoznak azok, amelyeket inkább csak az estélyeken és elegáns partikon kell viselni. A másik csoportba sorolhatjuk azokat, amelyek a hétköznapi viselet kiegészítőjeként szerepelhetnek. Így bármikor lehetünk elegánsak, vagy „trendi” viseletünk is lehet. Akár sportos külsőt is kaphatunk viseletükkel. Hogy kiemeljük egy-két testrészünket, nem muszáj mindent magunkra aggatni. Sokszor már egy-két darabbal elérjük a kívánt eredményt.
Nincs olyan hölgy a világon, aki ne szeretné az ékszereket, legyen az egy nyaklánc vagy egy fülbevaló, az ékszerekért mindenki odavan. Ennek természetesen van is oka. Szebbnél szebbeket vehetünk magunkat. Lehet az ezüstből vagy aranyból készült, akár egy bizsuval is elérhetjük a kívánt eredményt.
A nők számára ezek mellett fontos kiegészítőként szerepelnek a táskák is. Ezeket is nagyon sokszor az öltözetünk és ékszereink színéhez és formájához igazíthatjuk. Ezek közül a legelőnyösebb a kisebb fekete színű táska. Ez minden ruhadarabhoz és ékszerhez is illik.
Természetesen, ha irodában dolgozunk, akkor a nagyobb táskák előnyösebbek számunkra.
A másik fontos öltözet kiegészítő a karóra. A hölgyek a karórákat is nagyon szívesen viselik. Ezek között is megkülönböztethetünk forma, szín és méret szerint is. Vannak alkalmi órák és olyanok is, amelyeket mindennap is viselhetünk. A sálak fontos ruha kiegészítőként szerepelnek a hölgyek ruhatárában.

A gyűrű

Most térjünk ki egy kicsi a legkedveltebb ékszerre, a gyűrűre és történetére. A gyűrű egy nagyon jellegzetes ékszer. Története szintén hosszan vezethető vissza. Ezek között is természetesen külön csoportba sorolhatjuk a jegygyűrűket. A jegygyűrű használata is az ókorból való. Ezeket, az ékszereket szintén aranyból készítették, nagyméretűek és vastagok voltak. Egyes véleménynek szerint az első jegygyűrű is Egyiptomból származik. Legelőször egy itteni uralkodó ajándékozta meg vele a szerelmét.
De az ókori népek közül nemcsak az egyiptomiak kedvelték az ékszereket. Nagyon kedvelték még a görögök és a rómaiak is. Ők már az aranyból készült ékszereket drágakövekkel is díszítették. Az ékszerek különböző motívumokat tartalmaztak. Mint már említettük nemcsak aranyból készítették a gyűrűket. Nagyon sok esetben használtak vas vagy bronz alapanyagot a gyűrű elkészítéséhez.
A gyűrű cserének a párok között már a középkorban nagy jelentőséget tulajdonítottak. Már ebben az időben is létezett az eljegyzési gyűrű, amit a menyasszony kapott a férjjelölttől a menyegző előtt. Ez az jelentette, hogy a lányt már más nem kérheti feleségül. A középkorban ismertek voltak még az un. ikergyűrűk. Lényege az, hogy ezeket szétválasztották, mindketten hordhatták a házasság előtt. Majd ha megtörtént a frigy, azután összeolvasztották és a nő hordta tovább.
Az eljegyzési gyűrűk között is több féle ismert. A híres drágaköves gyűrűk csak az 1400-as évektől jöttek divatba. Ebben az időben már többnyire jó csiszolású, finom, drágaköves gyűrűkkel kérték meg a nők kezét.
Általában a jegygyűrűt a házasság előtt a jobb, majd a házasság után a bal kézen viselik. De ez minden országban és vallásban különböző.
A jegygyűrű az 1200-as évektől kezdve már a vallási szertartásokon is nagy szereppel rendelkezett. Ezek után már a férfiaknak és a nőnek is kellett viselnie a gyűrűt.
Manapság a legelterjedtebben használt házasságkötési gyűrűk mind egyszerű karikagyűrűk, amelyek általában aranyból és ezüstből készülnek. Az ilyen jellegű gyűrű csak az 1800-as években terjedte el Európában. A gyűrű, mint jelkép szerepel a házasságban. A végtelent jelképezi, vagyis a hűséget és az örökkévalóságot.
De vajon miért a negyedik ujjunk a gyűrűsujjunk? Erre is van magyarázat. Egyes ókori görög tudósok szerint a negyedik ujjunkban található véna a szívig vezet, ahol a szerelem lakozik. Ez az oka annak, hogy a legtöbb országban a házasok a gyűrűket a bal kezükön hordják.
A gyűrű a középkorban is fontos szerepet játszott. Sokszor varázsláshoz és megidézéshez használták fel, amit az akkori időben szigorúan büntettek.
Már az ókorban is ismerték a gyűrű szimbolikáját. Persze nem aranyból készültek még ekkor, de már tudták, azt hogy a végtelen örökkévalóságot szimbolizálja. Ismert egy olyan mondás is, hogy más karikagyűrűjét nem szabad felvenni, mert az szerencsétlenséget okoz majd.
A gyűrűk alapanyaga az idők során változott meg. Legelőször csak növényekből készültek, majd később bőrből és különböző nemesfémekből. Az első vasgyűrű állítólag az olaszoknál jelent meg, a legelső aranygyűrű pedig a görögöknél. Később pedig Európa számos országában használták őket.
A gyűrűk nemcsak a jegyesek számára készültek. Sok esetben gyógyító tulajdonságot véltek felfedezni benne, mások szerint a hatalmas köves gyűrűk erőt és bátorságot biztosítottak viselőjének.
Nagyon gyakran már az akkori időkben is gravírozták a gyűrűket. Más fajta ékszerek gravírozása is lehetséges, de a legelterjedtebben a gyűrűk körében használták. Bele lehet gravírozni évszámot, dátumot, vagy valamilyen személyes felírást. A gravírozást lehet alkalmazni a nem nemes fémből készült ékszereken. De a legtöbbször az arany és ezüst ékszereket gravíroztatják az emberek. A gyűrűgravírozás csak olyan esetben lehetséges, ha a gyűrű belseje sima és van elég hely a gravírozásra.

Ezüst gyűrű Ezüst gyűrű

Ékszerviselési törvények

Az ékszerviselési törtvényekről még nem esett szó. Az ókorban is mindenkinek meg volt a megfelelő helye a társadalomban. Ezt a külsejének is tükröznie kellet. Az ókori Rómában is az ékszerek a test szebbé tételét szorgalmazták. Nagyon sok gyöngyöt és kagylót használtak fel az ékszerek készítéséhez.
Az ékszerviselés az egész birodalom területén el volt terjedve. Ennek legfontosabb oka volt a már említett fejlett kereskedelem.
Az ékszerek értékét régen is, mint napjainkban az alapanyaga határozta meg. Ha nemesfémből készültek és drágaköveket is alkalmaztak elkészítésük során, akkor természetesen drágábbak voltak, mint a gyöngyökből és kagylókból készült nyakláncok és karkötők. Minden birodalomban meg volt az ékszerek készítésének bevált technikája. Hogyan is történt? Például a Római birodalomban az aranyból és már nemesfémekből készült ékszereket kalapálással készítették el. De hogy hogyan is díszítették őket? Ezeket, a technikákat napjaink ékszerkészítői sem értik teljesen. Általában apró motívumokat forrasztottak az arany felületére. Díszíthették különböző anyagokkal. Általában drágakövekkel, gyöngyökkel, üvegekkel.
Az ékszerek tartalmazhatták uralkodók képmásait, vagy valamilyen ókori motívumot, vagy egy jelenetet a hétköznapi életből is. Minden ékszernek megállapítható az ideje, hogy mikor készítették el. A gyűrűket az ujjak kihangsúlyozására használták. De a pecsételésre is alkalmasak voltak.
A római birodalom legelterjedtebb ékszerének számított a gyűrű és a nyaklánc. Ezek voltak a legközkedveltebbek is. A fülbevaló viszonylag elég későn terjedte el a birodalom területén.
Az ékszereket az ókorban is egyaránt hordták a férfiak és a nők is. Természetesen a fülbevalókat csak a nők viselték, ahogyan a nyakláncokat is. Az ékszerviselési szokásokról és törvényekről nagyon sok forrás említést tesz.
Egyes birodalmakban elő volt írva, hogy az asszonyok mennyi gramm értékű nemesfémet birtokolhatnak. Régebben a feltűnő ékszerekkel az emberek saját magukat szerették kihangsúlyozni. Éppen ezért nem volt szabad a szegényebb népnek ugyanolyan ékszert viselnie, mint a gazdagabbnak. Egy az, hogy ezt nem is tehette meg, mert nem volt rá pénze, másrészt, ha meg is tette volna (pl.: valamilyen örökség folytán pénzhez jut), azért biztosan kivégezték volna.
Bizonyos időszakokban azt is megszabták az uralkodók a népnek, hogy milyen nemesfémet használhatnak fel az ékszerkészítéshez. Ezeket, az adatokat szintén forrásokból ismerjük. Tovább képeken való ábrázolások által is megállapítható az akkori ékszerdivat.
Abban az időben az ember pontos mását próbálták elkészíteni, a nyakban található ékszert is pont olyannak festették le.
Továbbá az is bizonyítást nyert, hogy a nyugati népek kevesebb ékszert viseltek, mint a keletiek. Az ásatásokon a legtöbb alkalommal sírfeltáráskor kerülnek elő ékszerek.
Az előkerült ékszerek kormeghatározására kerül sor és azután múzeumba kerülnek.

Az ékszerek jelentősége

A leírtak alapján megállapíthatjuk, hogy az ékszereknek fontos jelentőséget tulajdonirtottak már az ókorban is. Napjainkban sincs ez másképp. Nagyon szívesen viseli mindenki az ékszereket. Szebbé varázsoljuk vele külsőnket és kiemeljük az alakunkat. Az ékszerek nem minden esetben készültek aranyból. Sok esetben a nemesfémek mellett használtak különböző alapanyagokat elkészítésük során. Ilyen alapanyagok voltak az üveg, bronz, kagyló, gyöngy, stb. Az ékszereket nemcsak a hölgyek, hanem a férfiak is viselték. Minden országban meg volt határozva az, hogy ki milyen alapanyagból készült ékszert viselhetett. A legelterjedtebb ékszerek voltak: a nyaklánc, fülbevaló, karkötő, gyűrű, kitűző, fejdíszek, stb. Napjainkra már ez a sorozat több ékszerfajtával is bővült. Értjük ez alatta bokaláncokat, percingeket, stb. A régi korok ékszerviselési divatjáról a régészeti leletek és ásatások alapján tudunk. A legkedveltebb ékszerek aranyból készültek már az ókorban is. Az eddig feltárt sírok közül a legnagyobb ékszerkészlet az ókori Egyiptom területén végzett ásatásokon került elő. Tutankhamon fáraó sírjából rengeteg arany ékszer látott napvilágot.
Továbbá Mezopotámia területeiről is nagyon sok arany ékszer került feltárásra. Ez is bizonyítja az akkori idők fejlett kereskedelmét. Az akkori idők legkedveltebb motívumai közzé taroztak a levelek és más motívumok. A kagylókat és gyöngyöket előszeretettel alkalmazták az ékszerek díszítése során. Nagyon keresett árucikknek számított a préselt ékszer abban az időben. A legtöbbjét zománccal díszítették.
Majd később, a középkor idején már a nemesfémek játszották a főszerepet, amelyeket drágakövekkel díszítettek. Nagy szerephez jutottak ebben az időben a vallási témájú ékszerek és a gyűrűk is.
A reneszánsz idejét a változás jellemezte. Ekkora már teljes mértékben kifejlődik az ékszerkészítés. Nagy szerepet kapnak a drágakövek, gyémántok. Új technikákkal készülnek el az ékszerek, ami azt eredményezte, hogy olcsóbbak lettek és többen meg tudták vásárolni őket. Ebben az időben a gyémántokon kívül sokszor használták a nemesfémeket az ékszerkészítés során.
A 18. századra az ékszerek már a külső viselet mindennapi részét képezik. Már megjelennek a különböző viseletek, ruhák. Minden viseletnek meg volt a maga ékszere.
A 19. századra már egyre elterjedtebbek az ékszeresládikák, parfümös üvegcsék, fésülködő tükrök.
A 20. századot az ékszerkészítés új korszaka. Már kifejlődik az ékszerkészítés technikája és módszere. Egyre nagyobb választék és a sokszínűség jellemezi az ékszereket.
Jellemzője a korszaknak az arany és az ezüstékszerek. Nagyon pontos és precíz munkával készültek. Számos múzeumban megcsodálhatjuk a korszak sokszínű ékszereit.
Majd a 20. század után a gépesítés megjelenésének következtében még színesebb választék jött létre. Az egyre nagyobb mértékű kivitelezés lehetővé tette a nagyobb választék és sokszínűség megjelenését.